hatodik fejezet • Grace
5 °C
AMIKOR APÁM HAZAÉRT, még mindig a farkasok csendes világában voltam elmerülve, újra és újra átéltem a farkasom bundájának érdes érintését a tenyeremen. Kelletlenül kezet mostam ugyan, hogy befejezzem a vacsorát, a ruhámon ott maradt a pézsmaillat, hogy frissen tartsa a találkozás emlékét. Hat évig tartott, mire megérinthettem. Megölelhettem. És megvédett, ahogy mindig is óvott engem. Kétségbeesetten el akartam mondani valakinek, de tudtam, hogy apa nem osztaná a lelkesedésemet, főleg, mert a hírcsatornák még mindig a támadásról beszéltek a háttérben. Befogtam a számat.
Apa belépett az előszobába. Ugyan nem látott be a konyhába, mégis így szólt:
- Finom a vacsora illata, Grace.
Bejött a konyhába, és megpaskolta a fejemet. A szemüvege mögött fáradtnak tűnt a pillantása, de mosolygott.
- Anyád merre van? Fest? - kérdezte, miközben egy székre dobta a kabátját.
- Abbahagyta valaha is? - néztem összeszűkült szemmel a kabátjára. - Tudom, hogy azt nem fogod otthagyni.
Nyájas mosollyal elvette a kabátot a székről és felkiáltott az emeletre.
- Rags, vacsora! - A becenevén szólította anyát, ami azt jelentette, hogy jó kedvében van.
Anya leszáguldott a lépcsőn, és két másodperc alatt a sárga konyhában termett. Levegőért kapkodott a futástól - sosem sétált sehová -, az arcán zöld festékcsík díszelgett.
Apa a festéket elkerülve megcsókolta.
- Jó kislány voltál, kicsim?
Anya rebegtette a szempilláját. Látszott az arcán, hogy tudja, apa mit fog mondani.
- A legjobb.
- És te, Gracie?
- Anyánál is jobb.
Apa megköszörülte a torkát.
- Hölgyeim és uraim, a fizetésemelésem péntektől aktuális. Tehát…
Anya tapsikolva megpördült a tengelye körül, miközben a tükörképét figyelte.
- Kiveszem azt a helyet a városközpontban!
Apa vigyorogva bólintott.
- És te, édes Gracie, lecseréled a vacak kocsidat, amint lesz egy kis időm, hogy elvigyelek az autókereskedésbe. Unom már, hogy folyton szerelőhöz kell hurcolni. Egy lehetet /unva Anya szeleburdi nevetéssel összecsapta a tenyerét. Ha kibérli a városi műtermet, valószínűleg sosem látom viszont többé a szüleimet. Vagyis talán vacsorakor. A kaja kedvéért általában elő szoktak kerülni.
De ez most lényegtelen volt a megbízható kocsi ígéretéhez képest.
- Komolyan? Saját autóm lesz? Úgy értem, működő kocsim?
- Egy kicsivel kevésbé rozoga - ígérte apa. - Semmi flancos.
Megöleltem. Egy ilyen kocsi maga a szabadság.
Aznap éjjel a szobámban szorosan lehunyt szemmel próbáltam elaludni. A világ elcsendesedett odakint, mintha havazott volna. Korán volt még a havazáshoz, de minden hang fojtott volt. Túl csendes. Visszatartott lélegzettel figyeltem az éjszakára, hallgattam a csendet, hegyeztem a fülemet.
Lassan felfedeztem, hogy a kinti csendet halk koppantások törik meg. Megesküdtem volna rá, hogy karmok kopogását hallom az ablakom alatti verandáról. Egy farkas lenne a verandánkon? Talán csak egy mosómedve. Aztán halk kaparászást és morgást hallottam - határozottan nem mosómedve volt. A tarkómon égnek állt a szőr.
Magam köré kanyarítottam a paplant, mint egy malaclopót, és felkeltem. Mezítláb lépkedtem a csupasz padlón, amelyet megvilágított a félhold. Tétováztam, kíváncsi voltam, hogy vajon álmodtam-e hangot, de aztán megint meghallottam odakintről: tak-tak-tak. Felhúztam a redőnyt és kinéztem a verandára. Láttam, hogy a szobámra merőlegesen az udvar üres. A rideg, fekete fatörzsek kerítésként álltak köztem és az erdő között.
Hirtelen egy arc tűnt fel velem szemközt, én pedig meglepetten hátraugrottam. A fehér farkas állt odakint a verandán, mellső lábaival az ablakpárkányon. Olyan közel volt, hogy láttam a nedvességet a bundáján. Zafírkék pillantása a szemembe mélyedt, arra várt, hogy én nézzek félre először. Halk morgás hallatszott be az ablakon át, és úgy éreztem, tisztán olvasok a morgásából, mintha csak felírták volna egy táblára.
Nem vagy az övé, nem téged kell megvédenie.
Visszabámultam a nőstényre, aztán gondolkodás nélkül vicsorogni kezdtem. A morgás, ami feltört a torkomból, mindkettőnket meglepett, ő pedig elugrott az ablaktól. Sötét pillantással visszanézett a válla fölött, és levizelte a veranda sarkát, mielőtt az erdőbe surrant volna.
A számba haraptam, hogy eltűnjön az arcomról a fura vicsorgás, felvettem a padlóról a pulcsimat és visszabújtam az ágyba. Félredobtam a párnát, és a pulóvert gyűrtem csomóba a fejem alá.
A farkasom illatával aludtam el. Fenyőtű, hideg eső, földillat, durva sörték az arcomon.
Majdnem olyan volt, mintha ott lett volna.
hetedik fejezet Sam
5 °C
MÉG ÉREZTEM AZ ILLATÁT A BUNDÁMON. Egy másik világ emléke kapaszkodott belém.
Megrészegültem az illatától. Túl közel kerültem hozzá. Az ösztöneim lázadtak. Különösen, amikor eszembe jutott, hogy mi történt azzal a fiúval.
Nyárillat a bőrén, a halványan felidézett hanglejtése, az ujjai érintése a bundámon. Minden porcikám a közelsége emlékéről dalolt.
Túl közel.
De képtelen voltam távol maradni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése