15. fejezet - Női bajok
- Tessék? – szólt bele, és komolysággal próbálta leplezni álmos hangját.- Szia! Már vagy százszor hívtalak! Miért nem vetted fel? Jól vagy? Vagy történt valami? – Kellan ezer meg egy elhadart kérdést zúdított hirtelen szegény Orsi nyakába, aki még mindig félig álmodva próbálta kihámozni a mondatok értelmét. De aztán hősnőnk agya egy pillanat alatt átkapcsolt álmosból gonoszkodóba, és így szólt bele a telefonba:- Öhm, bocsánat, de... Kivel beszélek épp? – kérdezte teljesen természetes hangon, mintha valóban nem ismerné fel a vonal túloldalán levő illetőt.- Jaj, Orsi, ne csináld már! Kellan vagyok. – Hatalmas kussolás Orsi részéről, mire Kellan már bizonytalanabbul folytatta. – Kellan Lutz, tudod! – Orsi még mindig nem válaszolt. – Orsi?- Ja, igen! Már emlékszem! – tettette a megvilágosodást, majd úgy folytatta, mintha az előbbi színjáték el sem hangzott volna közöttük. – Szia Kellan, miért kerestél? – kérdezte vidáman, és igyekezett elrejteni feltörni készülő nevetését.- Hát... Őő... – Kellan próbálta összeszedni magát, hirtelen nem tudta mire vélni a helyzetet, csak pislogott értetlenül. – Csak gondoltam, megkérdezem, hogy minden rendben van-e. - Igen, minden a legnagyobb rendben – válaszolta Orsi, és egy icipicit megremegett a hangja. - Király! Akkor... Gondolom, lenne kedvetek meginni egy kávét! – Úgy tűnt, hogy Kel már el is felejtette az iménti precedenst, és már vígan tovább is lépett. - Tudod... – kezdte Orsi, majd a hatás kedvéért szünetet tartott. – Mára teljesen be vagyunk táblázva... Vásárolni kell, főzni, és este halaszthatatlan mozi! A vonal másik végén döbbent csend. - Mi lenne, ha együtt mennénk moziba? – harsogta a kérdést Kel, olyan hangerővel, ami túl sok volt Orsinak korán reggel. - Ó, az nem jó. Tudod, ez amolyan csajos este, amikor... - Hé, a tegnapi is annak indult! – vágott közbe Kellan. Úgy tűnt, hogy nagyon sérti a büszkeségét, Orsi elutasítása. - Ja, igen! De az más volt. És most mennem kell, mert lefőtt a kávém! Szia! – köszönt el villámgyorsan, mire a srácnak reagálni sem volt ideje. Orsi nagyot sóhajtott, majd kuncogni kezdett, és visszament Esztihez.
- Orsi... – szólította meg barátnőjét. – Ezt miért kellett? - Jaj, nem muszáj mindig első szavukra ugrani, nem igaz? – kérdezte Orsi. – Nem kell, hogy még mi is fényezzük őket, mert aztán még a végén hozzászoknak, és egyet füttyentenek, nekünk meg ugranunk kell.- Jogos, van benne valami.- Na, ugye. Egy napot kibírnak nélkülünk. Különben sem ismernek minket, eddig is tökéletesen megvoltak nélkülünk is, nem igaz? – fejtette ki Orsi, majd a választ meg sem várva témát váltott. – Tényleg, ha már azt mondtam Kellannek, hogy moziba megyünk... Nincs kedved tényleg elmenni, megnézni valami filmet?- Oké, ez jó ötlet! És mit nézzünk?- Hát, ez jó kérdés. Nem tudom, mit játszanak mostanában a mozikban. De majd ha ott leszünk, akkor döntünk, mit szólsz?- Benne vagyok – egyezett bele Eszti, majd ezzel befejezettnek is tekintette a beszélgetést, és elvonult a fürdőbe, hogy elvégezze reggeli emberi teendőit.Orsi addig feltett főni egy kávét, majd készített maguknak reggelire egy kis rántottát. Már javában kortyolgatta a feketét egy csini piros bögréből, amikor Eszti lezuttyant mellé, és nekiállt falatozni.- Hmm, ez igazán fincsi lett!- Köszi... – kezdte volna Orsi, de Eszti még nem fejezte be a dicséretet.- Seannak igaza volt, te valóban nagyon jól tudsz főzni – mondta gonoszkás mosollyal. – Hányszor is mondta el tegnap ebédkor? Négyszer, ötször? – Orsinak már vörösebb volt a feje, mint a kezében tartott bögre, és alig bírt megszólalni.
A délután első fele unalmasnak ígérkezett, a tervezett program az volt, hogy mindketten felhívják a szülőket, megnézik az üzeneteiket, és megkukkolják a közösségi oldalaikat is. Orsi laptopja Seannál maradt, de szerencsére Esztinek is volt egy, amit felajánlott barátnőjének, ő pedig Öcsiékét használta addig. Szerencsére otthon minden a legnagyobb rendben zajlott, az egyetlen probléma a lányok hiánya volt. Eszti a telefonját szorongatta, és nézte a képernyőn megjelenő nevet: Dávid. Nem tudta, hogy mitévő legyen. Szívesen felhívta volna a fiút, hiszen régóta nem hallott felőle, viszont bántotta, hogy mostanában Dávid sem kereste őt... - Mire vársz még? – kérdezte Orsi barátnőjétől, ezzel visszarángatva Esztit a valóságba. - Nem tudom... – válaszolta bizonytalanul Eszti, majd megnyomta a hívás gombot. A telefon kicsöngött, egyszer, kétszer, majd harmadszorra is. A lány már teljesen elvesztette a reményt, miszerint hallhatja Dávid hangját, mikor az az utolsó pillanatban felcsendült a vonal másik végén.
- Szia – köszöntötte Eszti halkan, és igyekezte leplezni hangja remegését. - Szia – szólt bele a srác a telefonba. Hangja álmos volt, alighanem, most kelhetett fel. – Régen hívtál! - Te is! – válaszolt rögtön Eszti, talán túl hevesen is. – Azt hittem, már valami történt... És ezután egy hosszú beszélgetés vette kezdetét, amiben kiderült, hogy Dávid bulizott előző éjszaka, azért aludt, amikor Eszti felhívta őt. Nem beszéltek sokáig, mert a srác még nagyon nem volt beszámítható állapotban, úgyhogy inkább rövidre fogták. Eszti csalódottan nyomta ki a telefont; úgy érezte, hogy a fiú nagyon furcsán, majdhogynem hidegen viselkedett vele, de aztán azzal nyugtatta magát, hogy Dávid csak fáradt, és ilyenkor nem vágyik senkire.
Merengéséből a nyöszörgő Orsi zökkentette ki, aki nyűgösködve vonszolta be magát a szobába, és összegörnyedve zuhant az ágyba.- Orsi, jól vagy? – kérdezte Eszti meglepődve, ugyanakkor aggódva, és odament barátnőjéhez.- Nem – nyöszörögte, és úgy feküdt, hogy minél jobban tudja szorítani a hasát. – Fáj a hasam!- Oh, mi történt? Rosszat ettél? Vagy a sok pia most üt ki? Vagy... – kezdte volna tovább, de aztán lesett neki valami. – Jaj, ne... Te szegény – húzta el a száját.- Igen, én szegény. Nincs valami bogyód? Az enyém Seannál maradt, mert teljesen kiment a fejemből.- De van, várj, hozok egyet! – Azzal elrohant, hogy egy perc múlva visszatérhessen egy pohár vízzel és egy apró rózsaszín pirulával.- Köszi – vette el Orsi a fájdalomcsillapítót. – Asszem’ a mai mozizásnak lőttek. Én így ki nem megyek az emberek közé, az tuti.- Oké – egyezett bele Eszti. – De akkor mit csináljunk?- Mit szólnál egy kis videózáshoz? Sean ajánlott egy filmet, állítólag nagyon ott van a szeren, de én még úgy sem láttam.- Melyik?- Never Back Down.- Még nem hallottam róla, de benne vagyok – mosolygott barátnőjére Eszti, majd kiment a konyhába, hogy vigyen Orsinak még egy kis vizet.- Csak tudod, az a baj, hogy a film az Seannál van... – mondta Orsi elgondolkozva, amikor Eszti visszaért mellé. - Ajaj... Erre nem is gondoltunk. Akkor, mi legyen? – kérdezte Eszti, és elkezdte magában fontolgatni a lehetőségeket. – Mi lenne, ha online néznénk? - Ez jó ötlet – válaszolta Orsi, majd rákeresett a filmre, Eszti pedig készített pattogatott kukoricát. A helyzet tökéletesen nyugodt volt, úgy tűnt, hogy semmi sem zavarhatja meg... Csak a telefoncsörgés. Ezúttal Esztit keresték, mégpedig Rob. - Szia! – köszöntötte a srác. – Gondoltam, megkérdezem, mi jót csináltok. - Szia – köszönt vissza Eszti. – Hát, éppen filmezni készültünk... Nagyon boldognak tűnsz! - Én? Nem. Á, dehogy! – magyarázkodott Rob, ami Esztinek nagyon gyanús volt. - Van egy olyan érzésem – kezdte a lány, majd egy rövid szünetet tartott. – Hogy Kellan megbízásából telefonálsz. - Hát persze! – felelte Rob ugyanolyan lelkesedéssel. Esztinek ez megint csak gyanús lett. - Ki vagyok hangosítva? – kérdezte. - Nem – felelte Rob, mire Eszti elgondolkodott.- Akkor már értem. Biztosan Kel kért meg, hogy hívj fel minket, és most ott strázsál melletted, hogy mit mondasz. Fogadjunk, hogy szeretné, ha megkérdeznéd, nem szeretnénk-e valami közös programot. Ugye, jól mondom? – kuncogott halkan Eszti. - Pontosan – válaszolta Rob röviden. Nem volt túl bő szavú... - És most nem beszélhetsz, vagy mi? – kezdett kijönni Eszti a béketűrésből.- De, beszélhetek. – Újabb hosszú válasz érkezett, és Rob hangján érződött, hogy már vigyorog.- Rob, ne idegelj! Nyögd már ki, mit akarsz, mert esküszöm, kinyomom a telefont! – Rob érezhette, hogy kicsit túllőtt a célon – és nem mellesleg már Kellan is egyre erősebben böködte a karját, hogy beszéljen már –, úgyhogy elő is adta gondosan felépített beszédét, ami a következőkből állt:- Ööö... – Hát, ez még mindig nem sok.- Ööö, mi? – kérdezte Eszti.- Na, szóval... Kellan mondta, hogy moziba készültök, de Orsi lerázta. Gondoltam megkérdezlek téged, hogy nem tarthatnánk-e mégis veletek.- Nem. – Eszti ennyivel letudta, de sejtette, hogy úgyis meg kell majd magyaráznia a dolgokat.- Ó! – Rob hangja csalódott volt, de nem adta fel ilyen könnyen. – De, miért nem?- Igazán egyszerű oka van: mert mi sem megyünk.- Nem? Hogyhogy?- Meggondoltuk magunkat – tudósított Eszti. – Inkább itthon nézünk meg egy filmet. – A vonal túloldaláról zizegés, sziszegés és dulakodás hangjai, majd egy „Aú” hallatszott, és végül Kellan szólt bele Rob helyett.- Ne csináld már Eszti! Kéhérlehek – mímelt Kellan hangos sírást, amin Orsi nagyot nevetett fájdalmai ellenére is, mert még két méterre Esztitől is hallotta.- Ez esetben... Nem – válaszolta Eszti Kelnek. - Miért nem? Eddig nem volt semmi bajotok sem a társaságunkkal! – Kellan egy icipicit indulatosan mondta. - Mert csak. Szeretnénk kicsit kettesben lenni, azért, hogy kibeszélhessünk titeket – állt elő a frappáns válasszal Eszti. - Azt eddig is megtehettétek! Gondolom, meg is tettétek... De olyan rossz napunk volt, totál ideg voltam, mindenki kiakasztott, szükségem van normális társaságra! – összegezte a napját Kellan, és Eszti már kezdett megenyhülni a monológot hallva. - Hát... – motyogta Eszti, de Kellan a szavába vágott. - Tudom már! Felhívom a zenészcsókát! Jó arcnak tűnt, és ha már jobbat nem találok... - Azt már nem! – Kiáltott fel Rob Kellan mellett. - Nem hiszem, hogy ti ketten ne találnátok magatoknak társaságot... – kezdte Eszti. – De azért nem hiszem, hogy Pete társaságára lenne szükségetek... - Hát... Sosem lehet tudni – válaszolta Kellan, de a hangján hallani lehetett, hogy mosolyog. - Na, jó – egyezett végül bele Eszti. – De csak azért, mert nem szeretnénk, hogy... - Oké, oké! Értem én – vette át a szót ismét Kellan. - Akkor találkozunk Seannál körülbelül félóra múlva – zárta le végül a beszélgetést Eszti, majd miután letette a telefont, barátnője felé fordult. – Kelj fel, csajszi! Megyünk Seanhoz, én addig hívok egy taxit. - Most miért ígérted meg nekik? – morgott Orsi, miközben kikászálódott az ágyból. - Ez jó kérdés. Olyan szépen kérték! Figyelj, csak nem lesz olyan rossz. Vagy ha igen, akkor elküldjük őket – kuncogott Eszti. - Te is tudod, hogy ez nem fog megtörténni! – Orsi is mosolyra húzta ajkait. - Nem valószínű.
A taxi hamar megérkezett, a lányok pedig kapucniban és napszemüvegben szálltak be az autóba. Hamar megérkeztek Seanhoz, ahol már a három fiú tűkön ülve várta őket. - Sziasztok! – köszönt úgy Kellan, mintha már két órája várnának a lányokra, pedig maximum öt perce lehettek ott.- Halihó fiúk! Milyen gyorsak voltatok – jegyezte meg Eszti.- Siettünk hozzátok – vigyorgott Kel Orsira, ám szegény lány most nem volt abban az állapotban, hogy értékelje a srác kedvességét.- Az tök jó – mondta, adott két puszit Seannak, majd levágódott a kanapéra. Kellan arcán mélységes döbbenet futott át, amiért ennyire semmibe vette a lány, de nem tudta, mi lehet a baja. Kérdőn nézett Esztire, aki csak megrázta a fejét, majd Seanhoz fordult.- Nos, előkeresnéd nekünk a Never Back Downt? Azt akartuk nézni otthon is, mert Orsi azt mondta, szerinted tök jó film.- Hú, az tényleg nagyon állat! – lelkesült fel Sean, és már rohant is a lemezállványhoz válogatni. Kellan leült Orsi mellé, és minden figyelmét a lánynak szentelte, aki – bár halványan rámosolygott – többre nem nagyon méltatta. Sean nem figyelt rájuk, mert teljesen a lemezekre koncentrált, Rob és Eszti pedig tapintatosan kivonult a konyhába. Kel tiszta ideg volt, és halkan megkérdezte Orsitól, mi bántja.- Csináltam valami rosszat? Akarod, hogy inkább elmenjünk? – aggodalmaskodott Kel. – Hülye ötlet volt rátok erőszakolnunk magunkat, igaz? Ne haragudj, már itt sem va...- Hé, nincs semmi gáz. – Orsinak bűntudata volt, hogy ennyire hideg volt, de nagyon nem volt jól, és ez kissé ingerlékennyé tette. – Ne aggódj, csak... nem vagyok a topon, ennyi.- Miért? Történt valami? – Kellan kezdett reménykedni, hogy mégis maradhatnak, és próbálta kideríteni mi is okozta Orsi hirtelen kedvromlását.
Közben Eszti és Rob is visszatértek a helyiségbe, hiszen úgy vélték, hogy a csata már lezajlott barátaik között, és már nyugodt a terep. - Meg is találtam! – kiáltott fel Sean, majd levette az állványról a filmet, és betette a lejátszóba. Közben lehúzta a reluxákat is, majd hozott néhány takarót is, hiszen az utóbbi időkben már megtapasztalta a lányok filmezési szokásait. - Köszönjük, Sean! – hangzott fel kórusban a lányok köszönete. Rob a kanapé egyik szélén helyezkedett el, Kellan pedig a másikon. A lányok a köztük lévő helyre fészkelték be magukat, egy-egy takaró kíséretében. A film elindult, majd mindenki a képernyőre szegezte a tekintetét. Közben Orsi felhúzta a lábait – ugyanis a hasfájása nem akart megszűnni – majd Eszti vállára hajtotta fejét. Ők nem láthatták Kellan sóvárgó pillantását, amit az váltott ki belőle, hogy Orsi nem az ő hatalmas vállán foglalt helyet. Leperegtek az első képkockák, mindenki kíváncsian figyelte, hogy mi fog történni. Aztán Eszti felsóhajtott: - Mondjátok, hogy nem valami bosszúvágyról szóló tini akció-romantikus filmet nézünk! Erre a többiek kuncogni kezdtek válaszul.
Orsi egy ideig helyezkedett, próbált a filmre koncentrálni, de csak nem akart szűnni a fájdalom. Már Kellan is észrevette, hogy valami nem stimmel, úgyhogy odaszólt Seannak, hogy kicsit állítsa le a filmet.- Valami gond van? – kérdezte Sean, és Kel felé fordult.- Nem tudom – fordult a kérdezett felhúzott szemöldökkel Orsi felé, aki hirtelen megijedt a rá irányuló figyelemtől.- Nincs semm...- Semmi gáz – vette át a szót Eszti, majd barátnőjére kacsintott. – Mindössze annyi, hogy szeretnénk fekve nézni a filmet. – Mindehhez olyan kiskutyaszemeket társított, hogy Sean fejét csóválva elnevette magát, mert ő már ismerte a lányok rábeszélő taktikáját. De azért a világért nem szólt volna a másik kettőnek. – Szóval, ha megtennétek, hogy ti most szépen idehozzátok magatoknak Sean hatalmas nagy párnáit, és lecsücsükéltek a lábunkhoz, azt nagyon megköszönnénk. – Majd utolsó aduját bevetve, fél szemmel Kellan reakcióját lesve hozzátette. – Orsi nincs valami jól, és hát...Kellan és Sean olyan gyorsasággal ugrottak fel, mintha bolha csípte volna meg őket, és egymás szavába vágva érdeklődtek Orsi hogylétéről. A lány hatalmas szemeket meresztgetve, és elpirulva próbálta velük közölni, hogy semmi gáz, csak kicsit fáj a hasa. A srácoknak leeshetett a tantusz, mert szó nélkül elindultak az említett párnákért, és letelepedtek a kanapé elé a földre, a lányok pedig egymással szembe lefeküdtek a szófára, úgy, hogy a lábuk ért össze. Kellan Orsi felére ült, és megfogta a lány kezét, amitől az először meglepődött, aztán elpirult, végül pedig csak hagyta, mert nem zavarta az érintés.
Sean ismét elindította a filmet, a képkockák tovább pörögtek, egészen az iskolás jelenetig, amikor Orsi felkapta a fejét a kanapé karfájáról, majd elképedve meredt a szobában levőkre. A hirtelen mozdulattal kicsit meglökte barátnőjét, de Esztinek ekkor még fel sem tűnt, hogy Orsi mit néz annyira.- Eszti... – kezdte suttogva, mintha úgy nem hallanák meg. – Neked nem ismerős az a fazon?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése