Sz.J.G.-A kezdetek Szept. 14-16

Szeptember 14., vasárnap

Továbbra is korlátlanul gépezhetek. Msn-en meg akartam

kérdezni Arnoldtól, hogy mivel készül az olvasókörre, de a neve

mellett ez a szöveg  állt:  „Arnold állapota jelenleg deviáns, és

senkinek nem válaszol”. Úgyhogy hagytam. Virág állapota is

elfoglalt volt, a neve mellett rövid magyarázattal: „Sékszpír dogát

írok, I luv Pete Wentz”.

Nekikezdtem én is a Shakespeare-nek, (nem nagyképűség) de

két és fél óra alatt végeztem vele, úgyhogy nagyrészt a kertben

olvastam.

Szeptember 15., hétfő'

Leadtam a városlátogatás házidolgozatot francián, és a Rómeó

és Júliát irodalomórán. Kinga pont előttem vitte ki Kardos tanár

úrnak, úgyhogy láthattam, hogy az övé befűzött, fóliás dolgozat.

Az enyém csak sima lapokból állt. Mindegy.Az ebédszünetben az udvaron ültünk, a sulirádióból az SP

Kérlek, hogy II. dala szólt halkan. Én az ölembe fektetett könyvet

olvastam, bár meglehetősen gyakran néztem fel az árkádok alatt

álló társaságot fürkészve.

– Mit nézünk? – kérdezte Virág, aki törökülésben ült mellettem,

és a dalszöveget halkan énekelve a fűszálakat tépkedte.

– Semmit, csak elbambultam – vontam meg a vállam, és már

vissza is bújtam a könyvembe. Virág továbbra is engem vizslatott,

és gyakran fordult Ricsiék felé. Látszott rajta, hogy valamit

szeretne mondani, de Arnold jelenléte megakadályozta.

Órák után a suliboxomba pakoltam, Virág pedig a

rajzfelszerelését szedte elő mellettem, amikor hirtelen felém

fordult.

– Szerinted melyik sikerült jobban? – mutatott fel két rajzlapot.

Mindkettőt Virág rajzolta (valami eszméletlen ügyes), az egyiken

Pete Wentz, a másikon Harry Potter szerepelt. Nehéz volt dönteni,

mindkét rajz hihetetlenül jól sikerült, ezért egy ideig hezitáltam.

– Ez. Ez egy kicsit jobb. De csak egy kicsit – böktem a gitáros

képére.

– Oké. És ez hogy tetszik? – tartott elém még egy képet. Na jó,

ezen már szó szerint ismerős arc volt. Cortez mangafiguraként, a

föld felett lebegő gördeszkával, sötét gomolyfelhőkkel és

villámlással a háttérben.

– Virág! – kaptam ki a kezéből. – Ez valami elképesztő?  –

Tetszik?

– Naná!

– Neked rajzoltam. Ajándék – mosolyodott el kedvesen.

Hirtelen felnéztem a képből.

– Nekem? Miért? – kérdeztem gyanakodva.

– Csak úgy – vonta meg a vállát, de még mindig mosolygott.

– Honnan tudod? – túrtam bele zavartan a hajamba. Nem

kérdés, Virág rájött, hogy enyhén érdeklődöm Cortez iránt.

– Barátok vagyunk, nem? – kérdezett vissza kicsit félénken,

tartva a választól. Megkönnyebbülten bólintottam.

– Persze.Tényleg barátok vagyunk.

Az olvasókör szuper volt, Kardos tanár úr, azt hiszem, örült

nekem (már amennyire a mindig komor arcáról leolvashattam). A

könyvtárban összetolt asztalok köré ülve Jonathan Swiftről

beszélgettünk, a legtöbben már olvasták, én pedig hallgattam, és

nagyon felkeltette az érdeklődésem, úgyhogy a szakkör végén ki is

kölcsönöztem a Gulliver utazásait.

Olvasókör: 5/5 – már el is kezdtem olvasni a könyvet.

Virág manga rajza: 5/5* – kiragasztottam az íróasztalom fölötti

tükrömre.

Rántott sajt vacsorára: 5/2 – nem találtam benne sajtot, csak

panírt. Szerintem kifolyt. 

Töri felelés: 5/5 – gyors volt, ötöst kaptam.

Szeptember 16., kedd

A tegnap leadott irodalom beadandót Kardos mára kijavította. A

szokottnál is komorabb arccal jött órára, rosszat sejtettünk.

– Mint már mondtam, a dolgozatra két jegyet kaptok,

fogalmazás, illetve helyesírás – dobta le az asztalára a vaskos

papírköteget, majd felemelte a legfelsőt. – Akkor kezdeném is.

Neményi!

Arnold felemelte a fejét a pad alatt olvasott könyvéből.

– Igen?

– Tíz oldallal túllépted, Rómeó és Júlia története mellett

kielemezted Shakespeare korának társadalmi és politikai helyzetét,

majd mindezt összevetetted a műben fellépő problémákkal. A

feladat nem pontosan ez volt, csak részben, azonban a dolgozatod

hibátlan és elgondolkodtató. Szép munka – nyújtotta előre a vastag

dolgozatot. Arnold komótosan kiment érte, és átvette.

– Reni – vette fel a következő dolgozatot a kupac tetejéről.  –

Gratulálok, hibátlan.Jaj! Esetlenül mentem ki érte, és  lehajtott fejjel kullogtam

vissza a padomhoz. Csak mikor újra leültem, akkor mertem

ránézni a lapokra. Két akkora ötös csillogott a papíron, hogy

akaratlanul is elmosolyodtam. Hurrá! 

Utánam rögtön Kinga következett, szintén kitűnő dolgozattal,

Kardos külön megdicsérte a dolgozata igényes formáját. Persze,

mert ő beköttette. Ötöst kapott még Gábor és Jacques

(fogalmazásra ötöst, helyesírásra kettest), hármas dolgozatot írt

Ricsi, kettest Zsolti, utánuk pedig következett a feketeleves.

Láttam Virágon, hogy izgatott, azt hiszem, ő ötösre számított.

Elmondása alapján több mint egy órát foglalkozott vele. Eléggé

sajnáltam.

– Na, és akkor most, akik nem hallották a nevüket  – csapta

össze a tenyerét a tanár, és felemelte a következő két dolgozatot. –

Tisztelt Bernáth és Haraszti urak! Andris és Robi kérdőn felnéztek.

– Ugye nem gondoltátok komolyan, hogy nem ismerem fel az

első mondatok alapján az internetről lemásolt dolgozatokat?

– Reméltük – csúszott ki Robi száján, mire mindenki elnevette

magát. A tanár nem.

– Sajnálom. Mindkettő értékelhetetlen a plágium miatt –

nyújtotta két kezében a két dolgozatot.

Olyan  „azért megpróbáltuk” arckifejezéssel ültek vissza a

helyükre. Kardos felemelte a következőt.

– Felmayer!

Dávid az állát vakargatva ment ki a tanári asztalhoz.

– Felmayer, mégis hogy gondoltad, hogy a helyesírásjegyet egy

wordbe begépelt és ezáltal ki is javított, kinyomtatott dolgozaton

értékelni fogom?

– Kézzel kellett volna írni? – döbbent le Dávid. Na erre

mindenkiből kitört a röhögés.

– Esetleg – bólintott a tanár.

– De hát ez a 21. század! – tárta szét a karját Dávid.

– Valóban. Ez pedig egy 21. századi egyes!Dávid teljesen értetlenül ült vissza a helyére, folyamatosan a

szépen megszerkesztett dolgozatát olvasta, és magában arról

motyogott, hogy még élőlábat is szerkesztett hozzá.

– Pszt – néztem Virágra, aki továbbra is nagyra nyílt szemmel

nézte a tanárt, és várt. – Mi van a tiéddel?

– Nem tudom, lehet, elkeveredett – vonta meg a vállát még

mindig reménykedve.

Sajnos nem volt igaza. A dolgozata a következő pillanatban

került terítékre.

– Kedves Virág – mosolyodott el erőltetetten Kardos, leengedve

a kezében tartott dolgozatot.

– Igen? – mosolygott vissza Virág. Ő őszintén.

– Kedves Virág, sokat gondolkoztam a dolgozatodon.

– Tényleg? – csillant fel a szeme.

– Igen, azt hittem, valami vicc! – komorodott el Kardos egy

pillanat alatt, és arcán dühös kifejezés suhant át. – Mégis hogy

gondoltad, hogy az A betűk helyett csillagot rajzolsz, és

hangulatjelekkel tömöd tele a dolgozatod? Rómeó meghalt,

szomorú jel – olvasott bele Kardos a dolgozatba, mire az egész

osztály röhögni kezdett. Én csak lehunytam a szemem, és a szám

szélét rágva vártam, hogy lecsillapodjanak a kedélyek.

– Ugye az ötösökön kívül senki nem nevet? – nézett szét

Kardos az osztályban, amitől egy pillanat alatt csend lett.

– Én… én csak ki akartam fejezni, hogy az egy szomorú rész –

magyarázkodott Virág.

– Máskor inkább ne! Csak írd le. Ne kommentáld. Sajnálom.

Virág a helyére hozta a dolgozatot, én pedig azonnal elkértem.

Hú, tényleg nem semmi. A fekete tollal írt, cifra dolgozat

számtalan hangulatjelet tartalmazott, sőt, az epilógus valami

ilyesmi volt:  „Rómeó és Júlia története eléggé tanulságos, de

közben olyan nagyon szomorú. ”

Inkább visszaadtam. Kardos egyetlen dolgozatot lengetett maga

előtt.

– Felismeri valaki?

Cortez feltápászkodott, és kiment érte.– Van valami különösebb okod rá, hogy üresen adtad be?  –

kérdezte a tanár.

– Nem olvastam.

– Akkor javaslom, hogy kezdj hozzá! Ez pedig, gondolom,

kitaláltad. Egyes.

Az irodalom után némileg elromlott az osztály hangulata, sok

rossz jegy született, és senki nem számított rá. Virág egész nap

magával hurcolta a smileys Rómeó és Júliáját, és kikérte több tanár

véleményét is. Sajnos mindenki egyetértett a jegyével.

– Ez akkora szívás. Pedig sokat foglalkoztam vele – rázta a fejét

a szekrényébe pakolva.

– Kérd meg, hogy újraírhasd. Kardos meg fogja engedni –

biztattam. Furán nézett rám, úgy, ahogy általában mindenki,

amikor Kardost dicsértem. A legtöbben rettegtek tőle, Máday ig.

helyettes és Gazdag tanárnő (matek) után Kardos a harmadik legutáltabb tanár a suliban. Én tényleg nem tudom, hogy miért.

– Szegény Virág, most szomorú – csukta be Kinga a

szekrényajtaját, és ujjával a levegőbe rajzolt egy szomorú smileyt.

– Majd ha kijavítod az egyest, akkor boldog leszel – tette hozzá, és

ugyanúgy a levegőbe rajzolt, csak most egy boldog jelet.

– Kinga, a befűzött, bekötött, előregyártott dolgozatodnak

meglett a sikere, foglalkozz magaddal – mosolyodtam el

gúnyosan.

– Azt mondod, hogy a külleme miatt kaptam ötöst? – vonta fel

azonnal a szemöldökét. Úgy tűnik, Kinga lételeme a harchelyzet.

Akármikor kapható rá.

– Sose derül ki, hogy ha simán adod be, akkor milyen jegyet

kaptál volna rá. Virág legalább eredeti volt. Gondolj bele, smiley a

dolgozatban? Ez olyan poén, ami évek múlva is emlékezetes lesz.

A te lefűzött fóliás dolgozatod már most sem érdekel senkit –

fejtegettem, Kinga feje pedig egyre inkább torzult.

– Biztosíthatlak róla, hogy jobb dolgozatot írtam, mint te –

simított végig hosszú, dús barna haján, ami egy hajpánttal volt

lefogva.– Nem is tudom. Virág, kinek a nevét mondták utánam? –

fordultam kérdőn Virághoz.

– Kingáét – bólintott.

– Ja, igen. Bocs – vigyorogtam.

– Az a névsor miatt van! Utánad jövök a névsorban – kiáltotta

utánunk, amikor látta, hogy Virággal együtt hátat fordítunk neki és

elindulunk a folyosón.

– Lehet. De lehet, hogy nem. Derítsd ki, nekem nem fontos –

szóltam vissza. Kinga a folyosó közepén állt, és valósággal

tombolt. Ahogy az a-s lányok odaértek hozzá, üvöltözni kezdett

velük is. Idegbeteg. Na mindegy.

Anyuék persze hihetetlenül örültek a jegyemnek, vacsora

közben végig arról beszéltek, hogy milyen erősen kezdem a

gimnáziumot és hogy ez mennyire lenyűgöző teljesítmény.

– Arnold írta a legjobbat, de ez nem is volt kérdés, viszont

utána elolvasta az enyémet, és azt mondta, hogy ha ő nem élne,

akkor az én dogám lett volna a legjobb. Ez Arnoldtól akár bók is

lehet – magyaráztam nevetve Arnold elég morbid megjegyzését.

Anyu velem együtt mosolygott, apu azonban nem értette, látszólag

megakadt valamin.

– Arnold? Ki az az Arnold? – forgolódott. Új név hallatán

gyakran csinálja ezt, ilyenkor  úgy tűnik, mintha itt keresné a

közelben.

– Neményi Arnold, Reni kis barátja az osztályból, együtt járnak

olvasókörre és az iskolaújságba is – magyarázta rögtön anyu.

– Barátok? – csodálkozott apu.

– Igen, olyasmi – bólintottam.

– És bókolt neked?

– Nem nekem! A dolgozatomat dicsérte meg – ráztam a fejem.

– Mit akar ez az Arnold gyerek? – kapkodta a fejét apu köztem

és anyu között.

– Semmit – szóltam közbe gyorsan, mielőtt még lincshangulat

keletkezne, amiért váratlanul egy fiú neve merült fel beszélgetés

közben.– Semmit – bólintott anyu is a védelmemre kelve. – Arnold,

Reni és Virág jól összebarátkoztak.

– Hát – szóltam közbe megint –,  én inkább úgy mondanám,

hogy Virág is és Arnold is velem barátkozik. Egymással annyira

nem – magyaráztam.

– Nem tetszik ez nekem. Te tudsz valamit erről az Arnold

gyerekről? – fordult apu ezúttal teljesen anyuhoz, mintha ott sem

lennék.

Azt hiszem, aput kicsit megviselte a tény, hogy van egy  „fiú

barátom”, aki  „bókolt” nekem, ugyanis az este folyamán

háromszor jött be a szobámba megkérdezni, hogy mit csinálok, és

közben állandóan a kikapcsolt notebookom és az asztalomon lévő

mobilom között kapkodta a fejét.

Shakespeare-dolgozat: 5/5 – erre a jegyemre vagyok eddig a

legbüszkébb.

Virág Shakespeare-dolgozata: 5/1 – szegény. 

Cortez üres dolgozata: 5/3 – jó, lehet, hogy egyes, de milyen

kúl, hogy ilyen lazán kezeli…

Számítógép-korlátozás miatt tv-műsor: 5/1 – értékelhetetlen.

Szeptember 17., szerda

Apu komolyan érdeklődni látszott: nemcsak elvitt minket suliba

(Virágot is, természetesen), hanem leparkolt, és megállt velünk a

kapu előtt. Azt hiszem, Arnoldot akarta lecsekkolni. Ez az egész

tök ciki volt, a suli előtti lépcsőn szokás szerint Cortez, Ricsi,

Dávid és Zsolti gyülekezett, és ment a röhögés valamin, amit

tegnap este msn-en beszéltek. Na ja. Nekem meg a gépkorlátozás

miatt fogalmam sincs semmiről, az az egy óra épp csak arra elég,

hogy megnézzem az e-mailem, webkamerázzak Virággal és

megetessem a virtuális tevémet a TeveClubon. Már kétszázhét

napos, csak nem hagyhatom magára! Mindegy, szóval apuval és

Virággal ácsorogtam a suli előtt, a többiek tőlünk kicsit arrébb, a

lépcső alján csoportosultak.– Hé, Virág, a smileys dolgozatodat felrakhatom a netre? Siker

lenne, az tuti – szólt hozzánk Dávid, aztán amikor meglátta, hogy

apu mellettünk áll, rögtön odajött. – Jó reggelt, Felmayer Dávid

vagyok – nyújtotta a kezét. Apu kicsit meglepődött, motyogott

valamit arról, hogy milyen jól nevelt, aztán kezet fogott vele.

Dávid közvetlenségére már a többiek is odagyűltek, Zsolti,

Ricsi és Cortez is bemutatkozott.

– Cortez? – kérdezett vissza apu. Én oda se mertem nézni,

inkább lehajtottam a fejem, és a cipőm orrát bámultam kínomban.

– Igen – felelte Cortez.

– Érdekes név.

– Csak becenév.

– Ó, értem – biccentett apu. Na most már ez azért tényleg ultra

kellemetlen kezdett lenni. Mindenkinek.

Apu zsebre dugott kézzel ácsorgott köztünk, időnként megnézte

az óráját vagy köhintett.

– Na és ti, srácok, suli előtt itt bandáztok? – kezdeményezte a

beszélgetést.

Te jó ég!

– Igen, olyasmi – felelte Zsolti.

– Klassz – nézett újra az órájára apu. – Látom, gördeszkáztok.

– Apu, azt hiszem, el fogsz késni – szóltam közbe égővörös

fejjel.

Apu értette az enyhe célzásomat, és elment, mi pedig Virággal

besunnyogtunk az iskolába.

– De rémesen ciki! – fogtam a fejem.

– Nem vészes! Dávidot is minden reggel hozzák, az ő apukája

is szokott beszélgetni a többiekkel. Ricsiért is jött az anyukája a

múltkor. A szüleid jófejek – biztosított Virág, és attól függetlenül,

hogy kint sem esett az eső, meg épületben is voltunk, nem vette le

a kapucniját. – Erről jut eszembe – csettintett. – Apu a hétvégén

állatkertbe visz, és téged is hívott. Nem tudom, mikor jön rá, hogy

elmúltam 14, de mindegy. Eljössz velünk? Jó lenne – nézett rám

reménykedve.

– Persze, megkérdezem, hogy mehetek-e.Kémián Gondos röpdolgozatot íratott, óra végére ki is javította.

Ricsi teljesen bambán ült mellettem, úgyhogy segítettem neki,

úgyis más csoportban volt, szóval nem ugyanazt írtuk.

Mindkettőnké ötös lett (nem vagyok kémiazseni, de az elméleti

részt képes vagyok befogadni). Óra végén aztán a többiek

szétcikizték, lestréberezték, kiröhögték, de azért szerintem kicsit

irigyelték is. Kémiából eddig két ötöse van. Ezt ő sem gondolta

volna. Virág és Cortez az első padban rosszabbul jártak, összes

tudásukat összerakva is csak kettest kaptak. Viszont ennek annyira

örültek, mintha csak kitűnőt írtak volna.

Suli végén az iskolaújság szerkesztőségébe mentem. Már

mindenki ott volt, bemutatkoztam a többieknek, és próbáltam

rögtön megjegyezni a nevüket. Ezen az első találkozón Timi

(11/a), a főszerkesztő bemutatta, hogy mennek a dolgok, kinek mi

a szerepe, meg ilyesmi. Élveztem, hogy tényleg mindenki olyan

komolyan viselkedik meg úgy csinál, mintha valami őrülten fontos

és komoly újságot készítenénk. Viszont emiatt nagyszerű a

hangulat, a vártnál is hamarabb beilleszkedtem, ami meglepett. Azt

hittem, feszengeni fogok, de (nagyrészt annak köszönhetően, hogy

Máday nem volt jelen) pár perc után feloldódtam, és ezerrel

figyeltem.

– Az októberi fő témánk a halloween lesz – magyarázta Timi,

mi, többiek pedig, ahányan voltunk, figyeltük a kivetítőt, aminek

kapcsolója a kezében volt, és mindig, mikor tollával a vászonra

bökött, képet is váltott. Ez nagyon menő.

A megbeszélés után már meg is kaptuk a feladatunkat. A

rutinosabb, régi suliújságosok természetesen az állandó rovatukat

írják, mi, újak pedig a hónap témáját. Ez így fair, még úgyis bele

kell jönni.

– Halloween története? – nézett ránk Timi.

Arnold azonnal elvitte a témát, ez nem is volt kérdés. Ahogy

ismerem, majd kilencsoros összetett mondatokban elemzi, amit

úgysem bír senki felfogni, ezért szét kell szedni és

„leegyszerűsíteni”. 

– Halloweeni jelmezek és dekorációk? Aki ezt kéri, megkapja a

fotóst is – olvasta tovább Timi.Én még gondolkoztam azon, hogy ezt meg tudnám-e írni,

amikor Kinga már elvitte. A fenébe. Tuti, hogy azért csinálta, mert

ehhez a cikkhez jár a fotós is. Akit mellesleg Daninak hívnak, és a

12/a-ba jár.

– Oké, következő, halloween a kultúrában. Könyv-, film- és

zeneajánló – sorolta Timi.

Még a végére sem ért, én már jelentkeztem.

– Reni, a tiéd – biccentett.

– Rendben – mosolyodtam el. Hűha!

A 9/a-s Krisztiánnak maradt a legrosszabb: cikk a töklámpás

készítéséről.

Kinga büszke volt a feladatára, hiszen az ő témájához fotós is

kell. Hú, mekkora dolog. Az enyémet viszont többen olvassák

majd, mert evidens, hogy egy iskolában mindenkit jobban érdekel

a zene- és filmajánló (ha a könyv annyira nem is), mint a

dekorációs téma. 

Otthon a leckém megírása után azonnal el is kezdtem

foglalkozni a témával, anyu természetesen feloldotta a

gépkorlátozást, hiszen  „fontos kutatómunkát végzek”, úgyhogy

elég sokat neteztem. Virággal csak egy órát, mert nála még él a

gépkorlátozás, továbbra is a jelszót próbálja feltörni. 

Az októberi újságba írandó cikkem: 5/5 – ez nagyon izgalmas.



Kutatómunka: 5/5 – jópofa keresgélni hozzá a neten.

Virág csatolt YouTube videói halloweenre: 5/2 – nem egészen

ezt keresem.

Kinga viselkedése: 5/1 – egyre dühítőbb. 